Lekrinszki Lilla

A sporthoz való kötődésemet elsősorban édesapámnak és a sportos családomnak köszönhetem. Sokszor kísértem el apukámat a kiskunhalasi tornacsarnokba, hogy míg ő tanítja a gyerekeket a lólengésre, kézen átfordulásra és egyéb „fantasztikumokra”, addig én a szivacsgödörben ugrálhassak. Az élet azonban mégis a kézilabda irányába terelt és 10 éves koromtól kezdve ez a sport töltötte ki a mindennapjaimat.

Első diplomámat még aktív kézilabdázóként szereztem a BGF Külkereskedelmi Karán. Majd egy 2010-ben elszenvedett keresztszalag szakadás pálfordulást hozott. Rehabilitációm során csodálattal figyeltem és követtem gyógytornászom utasításait és egyre jobb akartam lenni. Az a cél vezérelt, hogy én még vissza AKAROK térni a pályára, még játszani szeretnék. Ez így is lett, s a kézilabdához való visszatéréshez társult egy újabb szakképzésre jelentkezés is: TF – Kézilabda edző (2011.) 

Ez a képzés volt a kezdet! 2013-ban felvételt nyertem a Testnevelési Egyetem Humánkineziológia szakára. Az egyetem alatt már edzőként tevékenykedtem és számos (sportrehabilitációval kapcsolatos) tanfolyamon vettem részt, hogy tudásomat a legújabb edzés-, és terápiás módszerekkel bővíthessem. 

A kézilabdában szerzett tapasztalataimnak és ismeretségeimnek köszönhetően kerültem először a Váci KSE férfi NB1-es csapata mellé rehabilitációs trénerként, ahol Gúnya Péterrel, majd Skaliczki László mesteredzővel dolgozhattam. Ezután a Budakalász csapatához kerültem Forgács Gyula szárnyai alá. Hatalmas megtiszteltetés és kihívás volt ezekkel a hivatásos kézilabdázókkal és edzőkkel dolgozni. 

2020 nyarán kerültem a Pick Utánpótlás Akadémiához, ahol az eddigi legnagyobb lehetőséget kaptuk a kezünkbe: átadni a jövő kézilabdázóinak azt a gyakorlati és elméleti tudást, amivel a legtöbbet kihozhatják magukból, amivel elkerülhetik a sérüléseket. A rehabilitációs team tagjaként azért is dolgozunk, hogy egy-egy sérült játékos a lehető legnagyobb hatékonysággal és leggyorsabban térhessen vissza a pályára. Csodálatos szakma ez!