Általános iskolás koromban ismerkedtem meg a kézilabdával. Ruck László, és a Szegeden is nagy sikereket elért Skaliczki László tanár uraknak köszönhetően. Középiskolai tanulmányaimat Szarvason folytattam, ahol a helyi Vajda Péter Gimnázium sport osztályába kaptam felvételt. Ha visszatekintek az akkori időre, dejavu érzésem támad. Olyan utánpótlás csapat alakult, olyan elgondolás szerint működött, mint ahogy a mai akadémiák dolgoznak. Sok település tehetséges gyermekei jöttek össze, hogy komoly szakmai munka mellett fejlődjenek. Heti 7-8 edzésen vettünk részt, ami az akkori években nagyon nem volt megszokott. A csapattal a négy év alatt nagyon sok sikerben volt részem, de az érettségi vizsga után döntenem kellett. Játék tudásom alapján csak a kézilabdából nem tudtam volna megélni, ezért maradt a hobbi kézilabda NBII-ben, és a civil munka. Több évet játszottam a harmad osztályban, az utolsó néhány évet Gyulán töltöttem, ahol később a csapat edzője is lettem. Nagyon élveztem az edzői munkát, és szerencsére a sikerek sem maradtak el. 30 évesen a gyulai női NBI/B-s csapat edzője lettem, és az egyik legnagyobb sikeremet is ezzel a csapattal értem el. Ezüstérmet szereztünk a 2008/09-es bajnokságban. Ezek után dolgoztam még Mezőtúron két évet a férfi csapatnál, mielőtt Békésre kerültem. Békésen voltam először utánpótlás edző, ami az elején egy kicsit furcsa volt. A felnőttek után 9 éves gyerekekkel foglalkozni nagy változás volt. Békésen 7 évet dolgoztam, ahol a 2006-os születésű gyermekek szivacskézilabda csapatának lettem az edzője. Velük öt évet dolgoztam, nagyon megszerettem őket. Jó volt végigkövetni fejlődésüket. Az edzői munkám mellett mindig volt civil foglalkozásom is. Már 10 éve a feleségemmel közösen egy száraztészta készítő manufaktúrát alapítottunk, ami a mai napig is megélhetésünket biztosítja. Tavaly ősszel nagy döntést kellett hoznunk, sajnos egyre nehezebben ment a munka, és az edzősködés összehangolása. Ezért 16 év után befejeztem az edzősködést. Ekkor jött a Pick Szeged Kézilabda Akadémia megkeresése, hogy nem lennék-e az akadémia kelet- magyarországi játékosmegfigyelője. Természetesen óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán felmerült a nevem. Persze nagyon örültem neki, mert így nem szakadok el teljesen a kézilabdától. Mivel nem napi rendszeres munkáról beszélünk, így ezt össze tudom egyeztetni a civil életemmel is. A jelenlegi helyzetben csak videókon keresztül tudom kutatni a tehetségeket, sajnos élőben csak kevés mérkőzésre tudok eljutni. Nagyon sajnálom, de remélem hamarosan vége lesz ennek az időszaknak, ami az én munkámat is meg fogja könnyíteni. Soha nem csináltam még ilyen munkát, de nagyon érdekesnek találom. Füstös János kollégámtól rengeteg segítséget kapok, sokat fogok tőle tanulni, mert ő nagyon profi ebben. Azt tartom szem előtt, hogy egyetlen tehetséges gyermek sem kerülheti el a figyelmünket, csak ebben az esetben végezzük megfelelően munkánkat. Óriási lehetőség a mai gyermekeknek az akadémiai rendszerben fejlődni. Minden tehetségnek lehetőséget kell kapni, hogy kihozza magából a legtöbbet, mert ez a magyar kézilabda érdeke is.
Általános iskolás koromban ismerkedtem meg a kézilabdával. Ruck László, és a Szegeden is nagy sikereket elért Skaliczki László tanár uraknak köszönhetően. Középiskolai tanulmányaimat Szarvason folytattam, ahol a helyi Vajda Péter Gimnázium sport osztályába kaptam felvételt. Ha visszatekintek az akkori időre, dejavu érzésem támad. Olyan utánpótlás csapat alakult, olyan elgondolás szerint működött, mint ahogy a mai akadémiák dolgoznak. Sok település tehetséges gyermekei jöttek össze, hogy komoly szakmai munka mellett fejlődjenek. Heti 7-8 edzésen vettünk részt, ami az akkori években nagyon nem volt megszokott. A csapattal a négy év alatt nagyon sok sikerben volt részem, de az érettségi vizsga után döntenem kellett. Játék tudásom alapján csak a kézilabdából nem tudtam volna megélni, ezért maradt a hobbi kézilabda NBII-ben, és a civil munka. Több évet játszottam a harmad osztályban, az utolsó néhány évet Gyulán töltöttem, ahol később a csapat edzője is lettem. Nagyon élveztem az edzői munkát, és szerencsére a sikerek sem maradtak el. 30 évesen a gyulai női NBI/B-s csapat edzője lettem, és az egyik legnagyobb sikeremet is ezzel a csapattal értem el. Ezüstérmet szereztünk a 2008/09-es bajnokságban. Ezek után dolgoztam még Mezőtúron két évet a férfi csapatnál, mielőtt Békésre kerültem. Békésen voltam először utánpótlás edző, ami az elején egy kicsit furcsa volt. A felnőttek után 9 éves gyerekekkel foglalkozni nagy változás volt. Békésen 7 évet dolgoztam, ahol a 2006-os születésű gyermekek szivacskézilabda csapatának lettem az edzője. Velük öt évet dolgoztam, nagyon megszerettem őket. Jó volt végigkövetni fejlődésüket. Az edzői munkám mellett mindig volt civil foglalkozásom is. Már 10 éve a feleségemmel közösen egy száraztészta készítő manufaktúrát alapítottunk, ami a mai napig is megélhetésünket biztosítja. Tavaly ősszel nagy döntést kellett hoznunk, sajnos egyre nehezebben ment a munka, és az edzősködés összehangolása. Ezért 16 év után befejeztem az edzősködést. Ekkor jött a Pick Szeged Kézilabda Akadémia megkeresése, hogy nem lennék-e az akadémia kelet- magyarországi játékosmegfigyelője. Természetesen óriási megtiszteltetés, hogy egyáltalán felmerült a nevem. Persze nagyon örültem neki, mert így nem szakadok el teljesen a kézilabdától. Mivel nem napi rendszeres munkáról beszélünk, így ezt össze tudom egyeztetni a civil életemmel is. A jelenlegi helyzetben csak videókon keresztül tudom kutatni a tehetségeket, sajnos élőben csak kevés mérkőzésre tudok eljutni. Nagyon sajnálom, de remélem hamarosan vége lesz ennek az időszaknak, ami az én munkámat is meg fogja könnyíteni. Soha nem csináltam még ilyen munkát, de nagyon érdekesnek találom. Füstös János kollégámtól rengeteg segítséget kapok, sokat fogok tőle tanulni, mert ő nagyon profi ebben. Azt tartom szem előtt, hogy egyetlen tehetséges gyermek sem kerülheti el a figyelmünket, csak ebben az esetben végezzük megfelelően munkánkat. Óriási lehetőség a mai gyermekeknek az akadémiai rendszerben fejlődni. Minden tehetségnek lehetőséget kell kapni, hogy kihozza magából a legtöbbet, mert ez a magyar kézilabda érdeke is.