A PICK Szeged Utánpótlásban nevelkedő 17 éves kapus, Marczika Barnabás a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián vett részt a fiú strandkézilabda-válogatottal, ahol végül az ötödik helyen végeztek. Játékosunk örömmel mesélt tapasztalatairól, a hosszú repülőútról, az argentin fővárosról és a vicces madridi várakozásukról is.
– A csoportkörben öt meccsetek volt. Hogy sikerültek ezek?
– Miután megérkeztünk, az elsőt Venezuela ellen játszottuk. Ekkor még érződött rajtunk, hogy ez az első megmérettetésünk a tornán, míg Taipei ellen már sokkal jobban kézilabdáztunk. A harmadik fordulóban azokkal a spanyolokkal találkoztunk, akiket addig még nem sikerült legyőznünk. De most igen! Emiatt is ez a legemlékezetesebb összecsapásom az olimpiáról. Ezután Thaiföldet nehezebben vertük meg, mivel érződött rajtunk a Spanyolország ellen aratott diadal hatása. Az utolsó csoportmeccsünk sikerült a legkönnyebbre, mivel Uruguay nem képvisel komoly játékerőt, így ellenük könnyedén nyertünk.
– Hibátlanul, tíz ponttal csoportelsőként jutottatok a középdöntőbe, ahol Portugália, Horvátország és a házigazda, Argentína várt rátok. Ott mi történt?
Sajnos mindhárom összecsapáson 2:0-s vereséget szenvedtünk. Az első, portugálok elleni meccsen nem sikerült megvalósítanunk a megbeszélt taktikai elemeket, így elment az önbizalmunk, ami Horvátország ellen is érződött rajtunk. Argentína ellen pedig bárhol rendkívül nehéz, nemhogy hazai pályán, így végül három vereséggel zártunk.
– Szakmailag milyen pluszt adott neked ez a torna?
– Megtanította nekem ez a torna, hogy mérkőzés közben mindig kell újítanom a védési stílusosomon, valamint, hogy sosem becsüljek le senkit!
– Ez volt ez első hosszabb repülőutad. Hogy bírtad?
– Szerencsére a jegyem az egyik csapattársam mellé szólt, így az első pár óra gyorsan eltelt, beszélgettünk, hülyéskedtünk egymással. Amikor repülök, sosem tudok aludni, ha nem ablak mellé kerülök. Sajnos most sem ott ültem, így végig fent voltam, nem tudtam lehunyni a szemeim.
– Bár még felnőtt olimpián nem jártál, mit gondolsz, mennyiben hasonlít rá az ifjúsági?
– Sok mindenben, itt is nagyon profi a szervezés. Az olimpiai falu egészen fantasztikus, azon belül is rengeteg lehetőségünk volt, hogy elfoglaljuk magunkat a szabadidőnkben. Minden sporthelyszínen rendeztek különféle programokat.
– Milyen érzés volt egy ilyen világeseményen képviselni hazánkat?
– Nagyon megtisztelő és felemelő érzés! Csak az első meccsünk óta szembesültem igazán vele, hogy mekkora világversenyen győztünk magyar színekben.
– Vicces élményeid is akadtak?
– Madridi átszállással utaztunk Budapestről Buenos Airesbe. A spanyol fővárosban elég sokat, öt órát kellett várnunk a csatlakozásra. Kínlódtunk a várakozással, így mindent kitaláltunk, hogy jobban teljen az idő. Bevásárló kocsival curlingeztünk, a mozgójárdán eveztünk, úsztunk. Nagyon vicces pillanatok voltak.
– Buenos Aires szép, nagyváros. Felfedeztétek?
– Persze, rengeteg képet készítettünk. Leginkább a belvárosban, az óriási sétálóutcájukon barangoltunk. Buenos Aires hasonló, mint Budapest, csak sokkal nagyobb.
– Becsei Dávid –
A PICK Szeged Utánpótlásban nevelkedő 17 éves kapus, Marczika Barnabás a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián vett részt a fiú strandkézilabda-válogatottal, ahol végül az ötödik helyen végeztek. Játékosunk örömmel mesélt tapasztalatairól, a hosszú repülőútról, az argentin fővárosról és a vicces madridi várakozásukról is.
– A csoportkörben öt meccsetek volt. Hogy sikerültek ezek?
– Miután megérkeztünk, az elsőt Venezuela ellen játszottuk. Ekkor még érződött rajtunk, hogy ez az első megmérettetésünk a tornán, míg Taipei ellen már sokkal jobban kézilabdáztunk. A harmadik fordulóban azokkal a spanyolokkal találkoztunk, akiket addig még nem sikerült legyőznünk. De most igen! Emiatt is ez a legemlékezetesebb összecsapásom az olimpiáról. Ezután Thaiföldet nehezebben vertük meg, mivel érződött rajtunk a Spanyolország ellen aratott diadal hatása. Az utolsó csoportmeccsünk sikerült a legkönnyebbre, mivel Uruguay nem képvisel komoly játékerőt, így ellenük könnyedén nyertünk.
– Hibátlanul, tíz ponttal csoportelsőként jutottatok a középdöntőbe, ahol Portugália, Horvátország és a házigazda, Argentína várt rátok. Ott mi történt?
Sajnos mindhárom összecsapáson 2:0-s vereséget szenvedtünk. Az első, portugálok elleni meccsen nem sikerült megvalósítanunk a megbeszélt taktikai elemeket, így elment az önbizalmunk, ami Horvátország ellen is érződött rajtunk. Argentína ellen pedig bárhol rendkívül nehéz, nemhogy hazai pályán, így végül három vereséggel zártunk.
– Szakmailag milyen pluszt adott neked ez a torna?
– Megtanította nekem ez a torna, hogy mérkőzés közben mindig kell újítanom a védési stílusosomon, valamint, hogy sosem becsüljek le senkit!
– Ez volt ez első hosszabb repülőutad. Hogy bírtad?
– Szerencsére a jegyem az egyik csapattársam mellé szólt, így az első pár óra gyorsan eltelt, beszélgettünk, hülyéskedtünk egymással. Amikor repülök, sosem tudok aludni, ha nem ablak mellé kerülök. Sajnos most sem ott ültem, így végig fent voltam, nem tudtam lehunyni a szemeim.
– Bár még felnőtt olimpián nem jártál, mit gondolsz, mennyiben hasonlít rá az ifjúsági?
– Sok mindenben, itt is nagyon profi a szervezés. Az olimpiai falu egészen fantasztikus, azon belül is rengeteg lehetőségünk volt, hogy elfoglaljuk magunkat a szabadidőnkben. Minden sporthelyszínen rendeztek különféle programokat.
– Milyen érzés volt egy ilyen világeseményen képviselni hazánkat?
– Nagyon megtisztelő és felemelő érzés! Csak az első meccsünk óta szembesültem igazán vele, hogy mekkora világversenyen győztünk magyar színekben.
– Vicces élményeid is akadtak?
– Madridi átszállással utaztunk Budapestről Buenos Airesbe. A spanyol fővárosban elég sokat, öt órát kellett várnunk a csatlakozásra. Kínlódtunk a várakozással, így mindent kitaláltunk, hogy jobban teljen az idő. Bevásárló kocsival curlingeztünk, a mozgójárdán eveztünk, úsztunk. Nagyon vicces pillanatok voltak.
– Buenos Aires szép, nagyváros. Felfedeztétek?
– Persze, rengeteg képet készítettünk. Leginkább a belvárosban, az óriási sétálóutcájukon barangoltunk. Buenos Aires hasonló, mint Budapest, csak sokkal nagyobb.
– Becsei Dávid –