Fél éve csörrent meg a telefonja, Kárpáti Krisztián akkor szólt neki, számít rá a jobbszélen. A saját nevelésű Szilágyi Benjámin azóta nagy utat tett meg, szerzett gólt a BL-ben is. Alázatosan dolgozik, ha pedig kell, takarít az edzések után. Interjú.

– A Veszprém elleni rangadón nem léptél pályára. Mi a szokás: más munkát végzel a meccset követő edzésen, mint az, aki sokat játszott?

– A hétfő délelőtti edzés általában kondi, ilyenkor a stáb figyel rá, hogy aki kevesebbet játszott, az kapjon kis pluszmunkát. De ez sem vészes, hiszen sűrű a program, sok meccset játszunk, azaz mindenki megkapja a játékperceket. Ami a rangadót illeti, szerintem a taktikánk működött, a második félidőben megvoltak a helyzeteink, amelyekkel nyerhettünk volna, ám nem tudtuk ezeket gólra váltani. Ez is fontos összecsapás volt, ám az igazi a bajnoki rájátszásban jön majd.

– Ismét hazai Bajnokok Ligája-meccs jön, az északmacedón Eurofarm Peliszter érkezik a PICK Arénába csütörtökön. Ellenfelünk pont nélkül áll a csoportban, sokan kötelező győzelemként emlegetik a mérkőzést. A BL-ben létezik egyáltalán ez a kategória?

– Bármit is mutasson a tabella, itt nincs könnyű ellenfél, mindenki le tud győzni mindenkit. Hazai közönség előtt azonban esélyesnek számítunk, és ha a szurkolóink a tőlük megszokott módon buzdítanak minket, akkor könnyebb feladattá válhat a két pont megszerzése.

– Mi ugrik be elsőre az ellenfélről?

– Tüzes csapat, amely a végsőkig képes küzdeni – láthattuk, hogy a Kielce ellen nyolcgólos hátrányból álltak fel, egyetlen találatra zárkóztak, így izgalmassá tették a meccs végét. Ami a keretet illeti, akadnak benne jól ismert játékosok, elég csak korábbi szegedi csapattársunkat, Bogit, azaz Bogdan Radivojevicset említeni.

– Bogi volt a poszttársad a jobbszélsőknél, a nyáron pedig épp a helyére érkeztél vissza a szegedi keretbe. Milyen a viszonyotok?

– Nagyszerű barátra találtam benne, miután megismerkedtünk. Amikor fiatalon a keretbe kerültem, rengeteget segített, ő és Mario hasznos és fontos tanácsokkal láttak el, amiket később tudtam kamatoztatni. Remek ember, szenvedélyes és kiváló mentalitású sportoló.

– Ha már említetted Mario Sostaricot: milyen vele egy poszton játszani?

– Kifejezett példaképem nem volt gyermekként, ám Mario játékát mindig sokra tartottam, szerettem nézni. Az álmom vált valóra azzal, hogy mellette szerepelhetek. Családcentrikus ember, aki hamar elfogadott, befogadott a csapatba, az edzőtáborban szobatársak lettünk, sokat beszélgettünk, mindig mindenben rendkívül segítőkész volt.

– Számodra a BL újdonság: ebben a szezonban lett meg az első meccsed, illetve az első gólod is a dán Aalborg elleni siker során. Hogyan jellemeznéd a sorozatot?

– Fantasztikus érzés BL-mérkőzésen pályára lépni, imádok ekkora közönség előtt játszani. Ez korábban a juniorválogatottal adatott meg számomra, ám a Bajnokok Ligája körítésében mindent felülmúl. Ez a közeg motivál, feldob, arra pedig, hogy hazai pályán szerezhettem meg az első BL-gólomat, az eddig befektetett munkám gyümölcseként tekintek.

– Nagyot fordult veled a világ, mióta fél éve megcsörrent a telefonod. Hogyan emlékszel arra a napra?

– Kárpáti Krisztián hívott fel, beszélt nekem a visszatérési lehetőségről, amin elsőre nagyon meglepődtem, hiszen a klub 2022-ben két szezonra adott kölcsön a NEKA csapatának. Megtisztelő volt, hogy Mario mellett velem számolt a jobb szélen. Mostanra felvettem a ritmust, megszoktam a sok meccset és utazást – próbálok folyamatosan küzdeni, hajtani, minél több percet pályán lenni.

– Szegeden születtél, itt kezdtél kézilabdázni, saját nevelésű játékosként jutottál el az első csapatig. Az utánpótlásban több száz gyermek sportol, de csak keveseknek adatik meg ez. Mi az a plusz, ami benned megvan?

– Mindig a felnőttcsapat volt a célom, az álmom, minden nap ez lebegett a szemem előtt. Erre készültem, ezért edzettem. Az akadémisták élete nem könnyű, reggel edzés, utána iskola, délután megint edzés, pluszmunka a konditeremben, hétvégén pedig a meccsek – magánéletre alig jut idő. Kellett áldozatot hozni, hogy itt lehessek, de visszanézve azt mondhatom, megérte. 

– Miért épp a kézilabdát választottad?

– Édesapámmal néztem a 2012-es londoni olimpia meccseit, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy kézilabdázni szeretnék. Apa is ezt a sportot űzte, a veszprémi utánpótlásban szerepelt, de felnőttként már nem játszott.

– Mesélj kicsit a családodról.

– Édesanyám szegedi, apa viszont Oroszországban született, apai ágról tehát félig orosz vagyok, bár a nyelvet nem beszélem. Hétévesen költözött Magyarországra, Veszprémbe, már itt vette fel a Szilágyi nevet. A nevelőapukája pilóta volt, így sokat költöztek, végül pedig Szegeden kötött ki. Jelenleg is itt élünk, igaz, tavaly, amikor Balatonboglárra kerültem, különköltöztem a szüleimtől, a nyári visszatérésem óta pedig egyedül lakok Szegeden.

– Az mindig egyértelmű volt, hogy jobbszélső leszel?

– Nem, ezt Herbert Gábor találta ki nekem. Próbálkoztam belső posztokon is, de végül kikerültem a szélre, ami nagy szerencse volt, hiszen itt a technikám jobban tud érvényesülni. Rengeteg olyan dolog van a kézilabdában, amit imádok, és amit szélsőként élhetek át a legjobban. Gábor mellett egyébként Porobic Gregus Melinda, Kis Márk és Kárpáti Krisztián volt a nevelőedzőm, mindannyiuknak hálás lehetek.

– Húszéves vagy – hogy állsz a tanulmányaiddal?

– Miután leérettségiztem, a kézilabdás karrierem miatt nem tanultam tovább – ezek most fontos évek, így jelenleg a sportra koncentrálok. Mindenképpen szeretnék majd jelentkezni a felsőoktatásba, tetszik a sportmenedzser szak, később jó lenne ezzel foglalkozni, segíteni a fiatal játékosok karrierjét. Nekem is egy korábbi kiváló kézilabdázó, a Pickben évekig szereplő Eklemovics Nikola a menedzserem, aki sokat segít, jó példa a számomra.